Dankovszky Gergely Alajos

* Telč, 1784. február 16. – † Pozsony, 1857. december 6. / nyelvész, őstörténész, tanár

Bölcseleti és teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol arab nyelvet is hallgatott, majd Magyarországra jött és Révai Miklós (1750–1807) nyelvész útmutatásai szerint magyar nyelvészettel kezdett foglalkozni. 1806-tól Győrött, 1808-tól 42 éven át a pozsonyi akadémián görög nyelvet tanított. Az indoeurópai nyelveken belül a szlávokkal, elsősorban a szláv–görög nyelvviszony tisztázásával foglalkozott. A magyar szókincs legnagyobb részét szláv nyelvekből származtatta. Kresznerics Ferenc (1766–1832) szótári anyagának válogatásával összeállította a magyar nyelv etimológiai szótárát, sok esetben vitatható etimonokkal. Helyesen mutatott rá a honfoglalás előtti magyar–szláv kapcsolatokra. Számos munkája – köztük egy Pozsony történetével foglalkozó mű is – kéziratban maradt.

Főbb művei:
Hungarae gentis avitum cognomen…, 1825;
A magyar nemzet maradékai az ősi lakhelyekben, 1826;
A magyar alkotmány eredete, a nemzet bölcsője és különböző székhelyei, 1826;
Homerus Slavicis dialectis cognata lingua scripsit, 1829;
Magyaricae linguae lexicon critico-etymologicum…,1833–1836.