* Kürt, 1910. október 16. –  †  Győr, 1977. december 21. / bencés pap, nyelvész, iskolaigazgató

Az elemi iskolát szülőfalujában fejezte be, 1923–1931-ben az érsekújvári állami gimnázium diákja volt. 1931-ben belépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. 1932–1936 között a prágai Károly Egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott,majd pappá szentelték. 1936–1938-ban a pozsonyi egyetemen magyar és cseh/szlovák nyelvből tanári oklevelet is szerzett, majd 1939-ben a budapesti tudományegyetemen a magyar és szláv nyelvészet doktorává avatták A kürti nyelvjárás hangtana, fonetikai és fonológiai vizsgálata című értekezése alapján. 1941-ben szülőfalujában néprajzi gyűjtést is végzett. 1941-től a pannonhalmai bencés gimnázium, 1947-től az ottani főiskola tanára volt. 1943-ban a környező falvakban diákjaival dűlőneveket gyűjtött. 1945-ben orosz nyelvtudásának köszönhetően sikerült megóvnia a pannonhalmaiakat a szovjet katonaság atrocitásától. Amikor 1947-ben megkezdődött a szerzetesrendek feloszlatása, Balatonendréden vállalt plébánosi szolgálatot, majd 1952-ben Győrben telepedett le és 1962-ig különböző iskolákban orosz nyelvet oktatott. 1963–1973-ban a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Oktatói, lelkipásztori munkája mellett elsősorban nyelvészettel, fordítással és Győr történelmével foglalkozott.

Főbb művei:
Népi növénynevek Kürtről, 1943;
Szövegmutatvány a kürti nyelvjárásról, 1956;
Lomonoszov Retorikájának Magyarországon található másolatáról (orosz nyelven), 1962.