* Nyitra, 1901. dec. 26. – † Felsőbodok, 1972. ápr. 21. / újságíró, könyvkiadó, író
Iskoláit Nyitrán végezte, ugyanabban a gimnáziumban érettségizett, ahol annak idején Táncsics Mihály is eltöltött egy iskolaévet, majd Forbáth (Fuchs) Imre tett hadiérettségit, s amelynek padlásán megtalálták az Ehrenfeld (később: Jókai-) kódexet. Az újságírás vonzotta, alig húszévesen a Népakarat munkatársa, 1924-től a népszerű PMH helybeli szerkesztője, de dolgozott más lapokba is (Híradó, Új Hírek, Magyar Írás, Magyar Újság, Tolnai Világlapja stb.). 1935-ben megalapította a Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat (1936–1944) könyvkiadó vállalatot. Szépírói hajlamokat is táplált, versei, elbeszélései jelentek meg különféle lapokban, antológiákban. Próbálkozásai közül azonban csak néhány pszichoszociális telítettségű elbeszélése (pl. A versenyfutás, A halálhír) keltett figyelmet. Értékesebbek a néprajzi-szociográfiai munkái, melyekben a Nyitra környéki magyar falvak népszokásairól, sajátos kultúrájáról tudósít. Fő műve, A nyitra-barsi palóc fél- sziget (1938) forrásértéke ellenére mindmáig kéziratban maradt.
Művek: D. I.: A Híd vallomása, emlékir., Po. 1969.
Irodalom: Csanda Sándor: Első nemzedék, Po. 1968; -yi (Szeberényi Zoltán): A Híd vallomása. Dallos István könyvéről, ISZ 1971/3; Mártonvölgyi László: Új sír van a temetőben. Búcsú Dallos Istvántól, ISZ 1972/76.
Sz. Z.
