Cseles Márton

* Rózsavölgy, 1641. október 28. – † Sárospatak, 1709. január 14. / jezsuita tanár, hittudós

1657-ben lépett a Jézus Társaságba. 1673–1676-ban Nagyszombatban filozófiát, Grazban és Bécsben egyházjogot és teológiát is tanított. Kollonich Lipót esztergomi érsek megbízásából 1694-től 1702-ig Rómában, a Vatikáni Levéltárban magyar vonatkozású forrásokat kutatott. 1695-ben ő találta meg mintegy 450 évnyi „lappangás” után azt a Riccardus-jelentést, amely összefoglalta Julianus barát 1235-1238 között tett két Volga menti utazásának eseményeit. Ezt a felfedezését azonban akkor nem publikálta, csupán feljegyzéseket készített a szövegről, így csak fél évszázaddal később, 1748-ban Desericzky Imre piarista szerzetestanár adott róla hírt De initiis ac majoribus Ungarorum c. könyvében. De így is hatalmas munkát végzett, szorgos másolásának eredménye 11 kötetnyi oklevélgyűjtemény lett, amely jelenleg a budapesti Egyetemi Könyvtárban található. A kéziratban Cseles saját bejegyzései is olvashatók, ezekből kiderül, hogy érdeklődött a Keleten maradt magyarok és a magyarság őshazája iránt. Magyarországra visszatérve a győri rendház főnöke lett, majd Pozsonyban telepedett le. A Rákóczi-szabadságharc idején tartományfőnök volt, ekkor a kurucok elfogták és előbb Érsekújvárba, majd Nyitrára, végül Munkácsra hurcolták és egy évig fogságban tartották. Kortársai magyar Cicerónak nevezték.

Főbb művei:
Elucidatio historico-chronologica de episcopatu Transilvaniae, 1702.