* 1881. december 4. Búcs – † 1964. Szap / református lelkész

A középiskolát a budapesti református főgimnáziumban végezte. A budapesti teológia első évfolyamának elvégzése után dr. Robertson kanadai superintendens felszólítására Kanadába ment, ahol Torontóban és Auburnban folytatta tanulmányait. Oklevelét 1904-ben Auburnban szerezte meg. Kanadában misszionárius volt a magyar telepeken, majd lelkész az Egyesült Államokban. Megszervezte a buffaloi egyházat, a Franklin Furnace egyházat, az Ashtabula-Conneaut-Fairport-i egyházakat. Mint a Konvent utazó lelkésze sok helyen végzett szolgálatot. 1912-ben jött haza. A kecskeméti egyházmegye utazó segédlelkésze lett. Bejárta az egyházmegye összes szórványait Jászkisértől Óbecséig, a szórványokban élő hívekről, növendékekről pontos kimutatást készített, ez a munkája szolgált alapjául a kecskeméti egyházmegye további szórványmunkájának. 1913-ban kazsoki adminisztrátor lett, majd még ebben az évben megválasztották Felsőmocsoládon lelkésznek. 1915-ben Dunaradványba ment. Ott az egyház történetét megírta, és vezetésével új templom épült. 1927-ben került Szapra. A komáromi egyházmegyében volt körlelkész, egyházmegyei aljegyző, egyházmegyei főjegyző, tanácsbíró, egyházkerületi képviselő. Szapon a fogyasztási szövetkezet elnöke volt (1927-től), az Ármentesítő Társulat gátfelügyelője (1930 -tól). 1918-ban megházasodott. Felesége Galambos Szeréna, Galambos László rétei lelkész leánya. Fia, Béla (1919), leánya, Katalin (1922). Harminchat évig volt lelkésze Szapnak, 1964-ben halt meg.

1931-től 1935-ig kiadta és szerkesztette a Református Világszemlét, a negyedévenként megjelenő világnézeti folyóiratot. A lapját nemcsak a hazai reformátusoknak szánta, hanem a világban szétszóródott magyar hittestvéreinek is, s előfizetői és levelezői voltak Alaszkából, Bulgáriából (Szófiai Magyar Társaság), Franciaországból, a Fokföldről, a Hawai-szigetekről, Japánból, Kanadából, Skóciából, Törökországból és az USA-ból.