Cornides Dániel

* Liptószentmiklós, 1732. július 1. – † Pest, 1787. október 4. / történész, könyvtáros,
egyetemi tanár

Még gyermekként szüleivel Körmöcbányára költözött és itt kezdte iskolai tanulmányait. Felsőbb iskolákba Losoncon és Pozsonyban járt, itt Bél Mátyással is kapcsolatba került. Különösen a történelem iránt vonzódott. Az erlangeni egyetemen bölcsészetet hallgatott és diplomája megszerzését követően Erdélyben lett báró Wesselényi István gyermekeinek a nevelője, miközben a kolozsvári református kollégiumban német nyelvet oktatott 15 éven át. Ezt követően gróf Teleki József (1738–1796) főispán és koronaőr titkára lett és beutazta Itáliát és Franciaországot. 1784 novemberében nevezték ki a budai magyar királyi egyetem oklevéltan és címertan tanárává. 1785-ben Teleki József két fiát elkísérte Göttingenbe, ahol szeptember 10-én a királyi akadémián előadást tartott a magyarok ősi pogány vallásáról. Kéziratban maradt mintegy harminc, a magyar történelemmel kapcsolatos munkája, melynek nagy hasznát vette Fejér György (1766–1851), az Egyetemi Könyvtár igazgatója Codex Diplomaticusában. Gazdag oklevél-, felirat- és éremgyűjteményét halála után Teleki József gróf vette meg. Kaprinay Istvánhoz (1714–1786) és Pray Györgyhöz (Érsekújvár) írt levelei a budapesti Egyetemi Könyvtárba kerültek.

Főbb művei:
Regum Hungariae, qui saeculo XI. regnavere, genealogiam illustrat, 1778;
Commentatio de religione veterum Hungarorum (a pogány magyarok vallásáról), 1791;
Vindiciae anonymi Belae regis notarii, 1802.