Chrenóczy-Nagy József
* Nyitra, 1818. július 25. – † Nyitra, 1892. február 11. / megyei főorvos, az MTA levelező tagja (1858)
Édesapja, Nemes Nagy Antal Nyitra városbírája volt. Miután anyai ágon a család férfitagjai kihaltak, felvette a Chrenóczy nevet. A nyitrai gimnáziumban érettségizett, majd Vácott bölcseletet hallgatott. Pesten és Bécsben végezte orvosi tanulmányait. 1840-ben avatták doktorrá. 1842-ben Nyitra vármegye tiszteletbeli főorvosává nevezték ki. Intézkedésére a megye szegény sorsú betegeinek gyógykezelését az országos alapból fedezték. 1848-ban tényleges főorvossá választották. 1884-ben megbetegedett (agyvérzést kapott) és 1890-ben végleg nyugalomba vonult. Orvosi gyakorlata mellett, kivált fiatalabb éveiben, a természettudományok nagy művelője és a magyar tudományos irodalom előharcosa volt. Felnőtt korában megtanult franciául és spanyolul. Alkalmanként latinul ódákat írt. Jelentős szerepe volt a tudományos orvosi nyelv kialakításában, a tudományos ismeretterjesztés megteremtésében. Természettudományi írásai többnyire a Magyarhoni Természetbarát c. folyóiratban jelentek meg, amelynek egyik szerkesztője volt.
Fő művei: Dissertatio inaug. medica sistens descriptionem thermarum Büdösköiensium, 1840;
Enchiridion medicinae pastoralis, 1855;
A madár a teremtés művében, 1861;
A keleti marhavész, marhadög, marhapestis, paczalaszály (szlovákul is) 1863;
Népiskolai közegészségi szabályok. Röviden összefoglalta
közigazgatósági tisztviselők, iskolai székek, lelkészek, tanárok és orvosok számára, 1870;
A cholera Nyitra megyében 1831 – 74-ig, 1876.
