* Szemet, 1852 – † Budapest, 1926. december 30. / irodalomtörténész, klasszikafilológus,
szótárszerkesztő, pedagógus

A pozsonyi gimnáziumban érettségizett, a budapesti tudományegyetemen 1879-ben latin–görög szakos tanári oklevelet szerzett. Tanári pályáját a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló középiskolájában tanárjelöltjeként kezdte 1877-ben. 1879-ben egy tanévet helyettes tanárként a trencséni gimnáziumban töltött, majd 1879–1898 között a losonci állami főgimnázium tanáraként fő tárgyai mellett 1890-től még testnevelést is oktatott. 1898-ban kinevezték az aradi kat. főgimnázium igazgatójává, ezt a tisztséget 1921-ig töltötte be. Nyugdíjazását követően Budapesten élt. Elsősorban latin nyelvkönyvek, tankönyvek szerzőjeként vált ismertté, de szótárírói és szövegkiadói tevékenysége is jelentős. Foglalkozott Arad oktatástörténetével is. Több antik színművet lefordított magyar nyelvre. Arad 1919-es román megszállását követően is a helyén maradt és igyekezett újjászervezni a magyar nyelvű oktatást. Még a gimnázium évkönyvét is sikerült megszerkesztenie és megjelentetnie, de 1921-ben a román hatóságok az ország elhagyására kényszerítették.

Főbb művei:
Latin synonimika. Iskolai használatra, 1892 (3. bővített kiadás: 1942);
Magyar–latin szótár a középiskolák számára, 1899;
Latin–magyar szótár a középiskolák számára, 1899;
Latin–magyar szótár, 1902;
Az aradi királyi katholikus főgimnázium alapítványainak története,
1914.