* Késmárk, 1696. december 29. – † Késmárk, 1758. május 14. / szűcsmester, természetvizsgáló, ásvány- és kőzetgyűjtő
Buchholtz György öccse. Késmárkon kezdte iskolai tanulmányait, majd 1711-ben Bártfára ment, ahol kitanulta a szűcsmesterséget és a tűkészítés mesterségét. 1718-ban Elbingben mélyítette el ismereteit, és itt több tudós emberrel is találkozott, akik felkeltették az érdeklődését a természettudományok iránt. Visszatérve szülővárosába, ha munkája engedte, gyakran csatlakozott fivéréhez és tanítványaihoz tátrai kirándulásaik alkalmával. Ezeken a barangolásokon sok száz ásványt és kőzetet gyűjtött össze, majd 1746-ban az egész gyűjteményt elküldte Bécsbe, a császári udvarba. Az volt a nem titkolt célja, hogy felhívja a figyelmet szülőföldje ásványi kincseire. I. Ferenc, Mária Terézia férje több tudós embert bízott meg azzal, hogy látogassanak el Késmárkra és alaposan tájékozódjanak. Buchholtz Jakab három alkalommal is elkísérte őket a Szepesség különböző helyeire és megmutatta nekik a legfontosabb érdekességeket. Eljutottak egészen az Alacsony-Tátráig, sőt megfordultak Breznóbányán is. Erről 1751-ben egy összefoglalást írt Reise auf die Karpathischen Gebirge, und in die angränzenden Geschpanschaften címmel, amelyet 1787-ben jelentettek meg nyomtatásban az Ungarisches Magazine hasábjain. Később, 1752-ben maga is ellátogatott Bécsbe és másfél óráig beszélgetett a császárral. 1754-ben Erdélybe küldték, hogy ott is kutasson addig fel nem tárt kincsek után. Erről írásos beszámolót küldött Bécsbe. Folytatta apja, id. Buchholtz György családi krónikáját 1710–1753 között és ebben megírta az Augustini ab Hortis család történetét is. Ez a műve csak 1904-ben jelent meg, mint apja kéziratának a kiegészítése Auszug aus dem Tagebuch des Jacob Buchholtz, Sohn des Georg Buchholtz, des Aeltern címmel. 1752-ben elkészített egy Tátra-leírást Beschreibung des wundervollen Karpathischen Schnee- Gebirges címmel, ez először 1783-ban Pozsonyban jelent meg. Fia, Buchholtz János György (Késmárk, 1724. május 10. – ?) gyakran elkísérte tátrai kirándulásaira, sőt 1752-ben Bécsbe is vele tartott. 1753 januárjában apja kérésére elvitte a császárnak Buchholtz Jakab Theatrum Naturae curiosorum regni Hungariae címmel írt kutatási naplóját is, ennek azonban nyoma veszett.
