Buchholtz György id.
* Kisszeben, 1643. május 1. – † Kakaslomnic, 1724. május 11./1725. május 14. / evangélikus pap, természetkutató
A wittenbergi egyetemen végezte a teológiát 1665-ben. Hazatérését követően különböző felvidéki városokban (Szepesolaszi, Selmecbánya, Dobsina, Szepesszombat) tanított. A felerősödő protestánsüldözések idején egy időre fogságba vetették, majd külföldre menekült. 1681-ben tért haza és 1716-ig különböző szepességi településeken (1681–1687-ben Batizfalván, 1688-től Késmárkon) volt lelkipásztor. A Tátra első kutatóinak egyike volt. Megmászta a 2453 m magas Nagyszalóki-csúcsot. Ezt a kéziratban megmaradt családi krónikában írta le, nyomtatásban először Augustini ab Hortis Sámuel közölte 1774-ben megjelent munkájában. 1703-1710 között vezette családja krónikáját Historischer Geschlechts-Bericht címmel, itt leírja elődei és a rokoni családok tetteit is. A krónika a Tátráról értékes anyagot tartalmaz: természeti jelenségekről, vörösfenyőről, kincskeresőkről, stb. A krónikát csak 1904-ben adta ki Weber Rudolf ( Poprád), de a XVIII. és a XIX. század során többen is idéztek belőle. A krónikát fia Buchholtz Jakab folytatta. 1719-ben, 76 évesen írta meg az addig legjobb Tátra-leírást: Das Weit und Breit erschollene Ziepser-Schnee-Gebürg címmel. Ebben a Tátra geológiai viszonyairól, növény- és állatvilágáról, meteorológiájáról értekezik a kor tudásának szintjén. Fischer Dániel (Késmárk) Acta Eruditorium Pannoniae folyóiratában került volna közlésre, de valójában csak 1899-ben jelent meg. A műnek Berzeviczy István Kakaslomnicról rajzolt tátrai panorámája is része volt, de ezt csak 1934-ben közölte a lengyel Józef Szaflarski. A panoráma magyarázata az 1719-ben keletkezett műben található. E kéziratból is sokan idéztek. A műben a Tátrát a magasság függvényében négy régióba osztja: rét, erdő, törpefenyő és sziklarégióba. Orvosi tevékenységéről is van tudomásunk. A nevéhez fűződik a cirbolyafenyőből készült olaj előállítása. A részletes megfigyeléseket tartalmazó naplószerű feljegyzései csak halála után jelentek meg nyomtatásban. Munkásságát két fia: ifj. Buchholtz György és Buchholtz Jakab (Késmárk) folytatta.
Főbb művei:
Diarium Buchholtzianum (a kéziratot a késmárki líceum levéltárában találták meg).
