* Iklad, 1815 – † Selmecbánya, 1897. május 8. / a selmecbányai evangélikus líceum igazgatója
Középiskoláit Aszódon, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Jénában és Halléban volt egyetemi hallgató. 1842 februárjában került ismét Selmecbányára, ahol az evangélikus líceum magyar nyelv és irodalom tanára lett. Emellett történelmet is oktatott és érdeklődött a természettudományok iránt. Értékes ásványgyűjteményét később az iskolára hagyta. 1849-ig a líceum igazgatója volt, de az 1848/49-es magyar szabadságharc leverését követően nevelőként tartotta el magát. 1858-ban igazgatóként tért vissza a líceumba, ahol nemcsak az oktatás korszerűsítésén fáradozott, hanem megszervezte a rászoruló diákok támogatását is. Ő volt Mikszáth Kálmán magyartanára. Számos cikket, dolgozatot, oktatásügyi reformjavaslatot közölt a korabeli lapokban, legfontosabb munkája azonban az Ágost. hitv. evang. egyház és Lyceum története I-II. (1883, 1889), amelyben az egykori növendékekről is ír, külön fejezetet szentelve Petőfi Sándor selmeci diákoskodásának.
