* Komárom, 1694. augusztus 23. – † Genova közelében, 1752. november 19. / jezsuita hittérítő, utazó
A nagyszombati kollégiumban tanult, majd 1714-ben belépett a jezsuita rendbe. A sevillai misszionárius-képző elvégzése után 1724-ben Dél-Amerikába, Quitóba hajózott. A Marañon folyó környékén élő indián törzsek körében tevékenykedett misszionáriusként, tanulmányozta a nyelvüket, szokásaikat, életmódjukat, anyanyelvükön katekizmust állított össze számukra és új redukciókat (misszionáriusi telepeket) alapított. Vizsgálta a környék növény- és állatvilágát, megtanította a bennszülött indiánokat a földművelés európai módszereire, de térképeket is rajzolt a térségről. 1744-ben a quitói terület provinciálisává nevezték ki, és a négy évre szóló megbízatás alatt felkereste a gondjaira bízott rendtartomány valamennyi fontos térségét. Ezt követően 1748-ban követi minőségben Rómába küldték. Brentán Károly sajátos útvonalon indult el: az Amazonason (az első magyar emberként, rengeteg viszontagság közepette!) végighajózva jutott el Grão Pará kikötőig, ahonnan egy portugál vitorlás fedélzetén érkezett meg Európába, Itáliába 1751-ben. Diplomáciai ténykedése mellett elsősorban a missziós munka közben készült feljegyzéseiből összeállított kötetét rendezte sajtó alá. A kétkötetesre tervezett mű címe Marannonensium S. J. Missionum generalis Historia iconibus illustrata lett volna, ehhez rajzokat és térképeket is csatolni kívánt. A könyv kinyomtatása ügyében indult el Genovába, de útközben egy vendégfogadóban váratlanul elhunyt, kézirata pedig elveszett. Csak a mellékletnek szánt térkép maradt fenn, ez először Quitóban, majd Rómában is megjelent. Jóval halála után látott napvilágot az Oloyola Amazonici Prolusiones című, az Amazonas vidéki jezsuita missziók történetét feldolgozó munkája, amely valószínűleg nem azonos a Genova mellett eltűnt kézirattal.
