Böröcz István

* Kassa, 1913. szeptember 20. – † Budapest, 1978. február 18. / gépészmérnök, épületgépész, egyetemi tanár

Végzős gimnazistaként országos tanulmányi versenyt nyert fizikából. 1938-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. Először az újjáépülő vasútnál dolgozott, mint a Közlekedési Tervező Vállalat, majd a Vasútterv gépészeti osztályvezetője. 1952-től vasúti főmérnök, később a Vegyterv gépészeti osztályvezetője. 1963-tól a gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos főmunkatársa, a mezőgazdasági épületgépészet tantárgy előadója volt. Közreműködött – többek között – az Engels téri autóbusz-pályaudvar, a székesfehérvári vasútállomás, a csillebérci Úttörővasút tervezésében. Kutatási témái közül kiemelkedő az állattartási épületek klimatizációja, az élővizek tisztasága érdekében végzett kutatómunkája, a mezőgazdasági szennyvizek tisztítása, biológiai szennyvíztisztítás, trágyakezelési eljárások.

Főbb művei:
Feszített betonszerkezetek (társszerzőkkel),1952;
Az istállóépület szerkezetének hatása az optimális bioklímára, 1962;
A fehér hússertés-fiaztató létesítésének irányelvei, 1965;
Baromfiistállók épületgépészeti és klimatizáló berendezései, 1966;
Épületgépészeti számítási segédlet állattartási épületek számára (társszerzőkkel), 1966;
Klímatényezők automatizálása. Mezőgazdasági folyamatok automatizálása, 1967;
Épületgépészeti és klimatizáló berendezések kialakítása, hizlalda, fiaztató, kocaszállás, 1969.