Böckh Hugó

* Budapest, 1874. június 15. – † Budapest, 1931. december 6. / geológus, az MTA levelező tagja

Apja, Böckh János (Pest, 1840. október 20. – Budapest, 1909. május 10.) geológus, bányamérnök, az MTA levelező tagja maga is a selmecbányai Akadémián szerzett oklevelet. Hugó egyetemi tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte, majd Schmidt Sándor (1855–1904) mineralógus-professzor tanársegéde lett a budapesti műegyetemen. 1900-1914-ben a selmecbányai Akadémia (1904-től főiskola) tanára. Ő kezdeményezte 1915-ben az egbelli kőolajmező feltárását, amely során először alkalmazták az Eötvös-ingát a föld alatti kőolajszerkezet kimutatására. A sikeres fúrás után 1918-ban az állami bányászati monopóliumok és kutatások központjának igazgatójává nevezték ki. 1921-ben az állami szolgálatból kilépve az Anglo-Persian Oil Company tanácsadója lett. Ennek megbízásából 1923–1926-ban és 1928–1929-ben a perzsiai olajkutatásokat vezette.
Az olaj- és földgázkutatásnak legkiválóbb egykori magyarországi szakértője, az Eötvös-inga segítségével hatalmas olajmezőket tárt fel; az erdélyi földgázkutatás irányítója. 1926–1928-ban É-, Közép- és D-Amerikában végzett tanulmányokat. 1929-től haláláig a Földtani Intézet igazgatója. Számos kőzettani és őslénytani dolgozat szerzője, melyek főként a Földtani Közlönyben, a Földtani Intézet évkönyvében és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Az MTA 1915-ben levelező tagjává választotta, 1930-ban lett a Szent István Akadémia rendes tagja.

Főbb művei:
Geológia I-II. (főiskolai tankönyv), 1904-1909;
Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól, 1911;
Mining and stone industry in Hungary (társszerző), 1920;
Contribution to the stratigraphy and tectonics of the Iranian Ranges, 1929.