Bittera Gyula

* Nagyszalatna, 1893. február 9. –  † Budapest, 1970. október 21. / gyógynövénykutató, ornitológus

1912-ben a pozsonyi főreáliskolában érettségizett. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta, de eljárt a műegyetem kémiai és az Állatorvosi Főiskola anatómiai előadásara is. Egyetemi évei alatt az Ornitológiai Központban Herman Ottó (Breznóbánya) irányítása alatt is dolgozott és több cikke jelent meg az Aquilában és a Barlangkutatásban. 1918–1919-ben bölcsészdoktori oklevelet és középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd autodidakta módon továbbfejlesztette kémiai, növénytani és illóolaj-tudományi ismereteit. Bittera már az 1920-as évek elején felismerte az illóolaj-tartalmú növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentőségét, a magyar klíma-, és talajviszonyok alkalmasságát e fontos ipari növények termesztésére. 1924-ben Budapesten létrehozta önálló illóolajgyárát. Nevéhez fűződik a híres tihanyi levendulás létesítése, ahol jelentős termesztéstechnológiai ismeretekre tett szert. Mint a Magyar Általános Hitelbank Kaposvári Illóolajgyárának igazgatója, 1936-tól budapesti gyára és számos mezőgazdasági termőtelep és
feldolgozóüzem irányítója, szervező szakembere, világhírű szaktekintéllyé vált. Nagy érdeme, hogy már a harmincas évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkező, addig értéktelennek tartott őrlési hulladékok gyógyszerészeti jelentőségét. Paprikakivonata magas kapszaicin-tartalmánál fogva keresett cikk volt, és még napjainkban is eredményesen használják reumás bántalmak ellen. A francia levendula meghonosításával világviszonylatban is elismert, kiváló minőségű terméket sikerült előállítania. A korabeli amerikai Guenther-féle könyvsorozat több oldalon át ismerteti a magyar levendula kiválóságát. Illóolajok előállítása mellett foglalkozott illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével is. Gyárában állították elő 1937-től 1945-ig a Cardiazol szívgyógyszert és annak különböző formáit. 1949-ben Bittera budapesti gyárát államosították. Ezután a Növényolajipari Kutató Intézet, a hazai Illatszer és Kozmetikai Ipar és végül a Gyógynövénykutató Intézet munkatársaként főképpen borsos menta, francia levendula, muskotályzsálya, angelika és lestyán nemesítésével és agrotechnikai kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálta a nyomelemek és a műtrágyák hatásait a terméshozamra és a minőségre.

Főbb művei:
Az illóolajnövények termelése és feldolgozása Magyarországon, 1958;
Magyarország illóolajnövényei, 1960.