Bíró Lucián

* Zsitvaújfalu, 1898. ápr. 4. – † Komárom, 1990. máj. 15. / bencés szerzetes, publicista, lapszerkesztő, tankönyvíró

Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, emellett magyar–latin szakos tanári képesítést is szerzett. Az 1918-as államfordulat utáni két évtizedben a komáromi bencés gimnázium tanára, a szlovákiai magyar cserkészet egyik fő szervezője és vezetője, a Tábortűz c. cserkész- és  diáklap  szerkesztésének  irányítója.   Kat. egyházi lapokat is szerkesztett (Szűz Mária Új Virágos Kertje, a Komáromi Róm. Kath. Autonóm Egyházközség Értesítője). 1939–1944- ben a pápai, 1944–1945-ben a komáromi gimnázium igazgatója, s 1949-ig az ottani rendház főnöke volt. A jogfosztott magyarság kényszerhallgatásának egyik megtörője volt: 1947- ben Miatyánk címmel imakönyvet és 1948-ra szóló kat. kalendáriumot adott ki. 1949-ben rendtársaival együtt Észak-Szlovákiába internálták, s ott a szlovák hívek megbecsült lelkipásztoraként működött. 1960-ban térhetett vissza Dél-Szlovákiába, s Balony, Medve és Nyárad plébánosa lett. Az 1968-as események idején aktívan részt vett az egyházi autonómiáért küzdő papi mozgalomban. 1970-ben nyugdíjazták, attól fogva Komáromban élt, és kisegítő lelkészként dolgozott. Néhány hónappal halála előtt megkapta a bp.-i Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron-emlékérmét.

Művek: Magyar helyesírási szótár a művelt nagyközönség és a tanulóifjúság részére, Komárom 1922; Magyar nyelvtankönyv a gimnáziumok V. osztálya számára, uo. 1924; Magyar nyelvtan a középés polgári iskolák I–III. osztálya számára, uo. 1925.

Irodalom: Koller Gyula: B. L. 1898–1990, Remény 1990/8; Virt László: B. L., uo. 1990/9.

T. L.