* Hámbor, 1652. november 1. – † Besztercebánya, 1713. június 20. / jezsuita szerzetes, bölcseleti és teológiai doktor, matematikus, egyetemi tanár
Nagyszombatban végezte egyetemi tanulmányait 1672-ben és rövid ideig itt tanított, majd 1673–1676 között a lőcsei kollégiumnak volt a vezetője, innen a trencséni kollégium élére került, ahonnan 1686-ban ismét Nagyszombatba ment, hogy az egyetem rektorhelyettese legyen. 1708-ban száműzetésbe vonult Grazba, ahol az egyetemen matematikát oktatott. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően visszatért a Felvidékre és Besztercebányán telepedett le.
Főbb művei:
Arithmetica practica, 1687;
Sacer Ungariae tricollis, 1687;
Apologia pro innocentia Jesu, dem edicto principis Franc. Rákóczi ex Hungaria prosriberetur, 1706.
