Berkó Sándor

* Losonc, 1918. febr. 13. – † Ukrajna, 1943. ? / költő, publicista, műfordító

Már diákkorában írt verseket. Első írásai a losonci helyi lapokban (Indulás, Losonci Hírlap, Magyar Híradó) jelentek meg. Költővé a Korunk avatta, ahová Sándor László ösztönzésére küldte el verseit. 1936-tól a Prágai Magyar Hírlap és a po.-i Magyar Újság is rendszeresen közölte verseit, 1938. aug. végén pedig az ostravai Magyar Nappal került szoros kapcsolatba; ez a csatlakozás 1938 őszén nagy bátorságnak számított, a kommunista párt lapját ugyanis ekkor már sok munkatársa elhagyta. 1938 szept.-ben a húszéves költő már a Magyar Nap irodalmi rovatának vezetője, s a lap megszűnéséig, okt. 13-ig aránylag nagy mennyiségű politikai cikke és bírálata jelent meg benne. A bécsi döntés után Bp.-re került, ahol egy ideig a Népszava külső munkatársaként dolgozott; a Korunk és a kolozsvári Független Újság is közölte írásait. 1940 szept.-ben munkaszolgálatra hívták be; a Szovjetunió megtámadása után a keleti frontra vitték, s többé nem tért vissza.
– Első versei főleg szerelmes versek, s rezignált hangulatokat tükröznek, az 1937-ben írt Hang vagyok c. költeményben azonban megtagadja „önkifejezéses” líráját. A háború közeledtével egyre gyakrabban jelennek meg verseiben a keresztény mitológia motívumai (Beszélgetés egy útszéli feszülettel – Ossietzky emlékére; Ének a Tátra alján stb.). A fasizmus térhódítása idején fokozatosan megnő lírájában a szimbólumok és az allegóriák szerepe. Gyakran idézi fel a gyermeki tisztaságot, melyet a „felnőttvilág” romlottságával állít szembe (Sanyika; Hintaló; Rosszaság). 1940-től egyre kevesebb a B.-ver- sek száma, bár a költő még a frontról is küldött néhány költeményt a Népszavába, a Népszava naptárába és a Zsidó évkönyvbe. A halál árnyékában fogant versei is lírájának állandó gazdagodásáról vallanak, s arról tanúskodnak, hogy a világháború egy növekvő látókörű költőtől fosztotta meg a magyar irodalmat. Műfordítóként B. a cseh szocialista líra legjobb képviselőinek (Petr Bezruè, Vítìzslav Nezval, František Halas, Josef Hora) több alkotását fordította magyarra.

Művek: Az ördög köpenyében, v., Losonc 1940; Nem vagy magadban, vál. v., Bp. 1964.

Irodalom: Sándor László: Ez nem legenda, K 1939, 717–718.; k. a. (Komlós Aladár): Az ördög köpenyében, Múlt és Jövő 1941, 32.; Sándor László: Az ördög köpenyében, Láthatár 1941, 116.; Csanda Sándor: B. S. = B. S.: Nem vagy magadban, 149–163.; uő: Első nemzedék, Po.–Bp. 1968.; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.

V. E.