* Albár, 1945. márc. 9. / prózaíró, szerkesztő, műfordító
Dunaszerdahelyen érettségizett (1963), 1963–1966-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola zene szakán tanult, tanulmányait nem fejezte be. 1976-ban a Komenský Egyetem BTK-n az újságírói szakra is beiratkozott, de egy szemeszter után abbahagyta. 1966-ban Dunaszerdahelyen tanított, 1967-ben a Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet földmérője, 1968–1970-ben a po.-i Dimitrov Vegyiművek műszerkezelője volt. 1970-től a Csallóköz–Žitný ostrov munkatársa, 1993-ban főszerkesztője, később vezető szerkesztője. A kilencvenes évek elején a Nap szerkesztője is volt.
– Első írói próbálkozásai a Pedagógiai Főiskola diáklapjában (Fórum) jelentek meg. 1965-től szórványosan jelentkezett elbeszélésekkel, karcolatokkal a Szabad Földműves és az Új Ifjúság hasábjain. A Fekete szél (1972) c. antológiában mutatkozott be, s az antológia szerzői közül ő jelentkezett először kötettel. Vihar előtt (1974) címmel novellaés elbeszélésgyűjteménye, Öregem, az utolsó (1977) címmel pedig kisregénye jelent meg. Címadója a fiatal magyar prózaírókat bemutató szlovák nyelvű antológiának (Biliard na pamäť niekoľkých hrdinov, 1976). Önálló novellaválogatása is megjelent szlovákul Karol Wlachovský fordításában (Chvíle lásky, 1983). A novellaíró B. munkásságában kiemelkedő szerepük van a Vihar előtt és a Biliárd néhány hős emlékének c. írásoknak. A Türelem, a Pásztorórák, a Tudósítás egy ország elvesztéséről címűekben a szülőföld-ábrázolás szándéka és a modern próza intellektuális irányainak követése egyaránt megfigyelhető. B. „regionális realizmusa” (Zalabai) azonban nem provincializmust jelent. Az író „az emberi lét és a tettek líraiságára szomjas” (Duba), történetei nem megdöbbenteni akarják az olvasót, hanem elgondolkodtatni. Belenyugvó, lemondó emberek jelennek meg előttünk, olyanok, akikben a lélek útvesztői mögött a megmaradás és a túlélés természetes ösztöne munkál. Öregem, az utolsó c. kisregénye témájának nyomvonalai felsejlenek korábbi novelláiban (Szorongás, A negyed kilenc jegyében), a kisregény azonban teljesebbé teszi a történetet, s mívesebbé a munkát. Alakjai árnyaltabbak, írói eszközei csiszoltabbak. Kamaszhőse (Hury Tamás) vívódásaiban s a nagyapa–unoka kontrasztban múlt és jelen elevenedik meg előttünk. A szlovákiai magyarság 1945–48-as tragédiája (üldözés, kitelepítés), Baranya soknemzetiségű világa, a Csallóközbe tett utazás más és más reflexiókat váltanak ki a regényhősökből, minthogy valamennyi más világ. Ebben a másságban benne van az „én-tudat” és a „mi-tudat” konfliktusa is. B. Vereség (1981) c. novelláskötete nem az előrelépést, hanem a megtorpanást jelezte. Valóságszemlélete leszűkült, stílusa, nyelvezete a modorosságok felé hajlott, a novella helyét az életképek vették át. – Cseh (L. Fuks, J. Nesvadba) és szlovák írók (R. Sloboda, L. Ballek, J. Puškáš stb.) műveiből fordított.
Művek: Indulatos ébredés, publ., vallomások, 1988; Végső visszaszámlálás, vál. és új elb., Dsz. 1993; Biliárd néhány hős emlékének, bibliofil vál., uo. 1995; A galambszelídítő, ifj. elb., 1997.
Irodalom: Zalabai Zsigmond: A Csallóköztől „Mihályor- szágig”. = Z. Zs.: Mérlegpróba, Po.–Bp. 1978; Mé- száros László: A próza kapui előtt. = M. L.: Nyitott tétel, uo. 1977; uő: „Tanulmányok” a csallóközi ember természetrajzához, ISZ 1982/3; Duba Gyula: Botlófüzek az égen. Bereck József három novellája elé. = B. J.: Biliárd néhány hős emlékének, Dsz. 1995; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999) II., 2001.
