* Verbó, 1741200. szeptember 20. – † Agoncy/Madagaszkár, 1786. május 23. / katonatiszt, utazó, földrajzi felfedező, emlékiratíró, kalandor
Apja Benyovszky Sámuel lovassági tábornok, édesanyja báró Révay Róza. Katonának nevelkedett, de 1758-ban kilépett a császári hadseregből és litvániai birtokán telepedett le. Apja halála után vitába keveredett rokonaival, akik kizárták az apai örökségből. Erőszakos módon igyekezett elégtételt szerezni, emiatt az uralkodónőnél feljelentették és Mária Terézia száműzte. Lengyelországban telepedett le és egy indiai utazás tervét fontolgatva alaposan elmélyedt a földrajzban és a tengerjárás tudományában. 1767-ben belekeveredett a cárellenes lengyel nemesi mozgalomba, több csatában részt vett, végül 1769-ben orosz fogságba került és Kamcsatkába száműzték. Innen 1771. május 11-én megszökött és az Aleuti-szigetek, Alaszka és Japán partjai mentén végighajózva, 1771. szeptember végére eljutott a dél-kínai Macaóba. Ez az utazása tudományos szempontból is figyelemre méltó volt, európaiként először hajózott végig az említett útvonalon (évekkel megelőzve az angol James Cookot és a francia La Pérouse-t, sőt több szigetet először érintett. További útja során kikötött az akkor még független Madagaszkáron, ahol utóbb 1774-ben a francia kormány megbízásából megalapította a Louisbourg nevű telepet. Utasítására a francia egységek Nicolas Mayeur kapitány vezetésével több belföldi felfedezőutat is végrehajtottak, ő maga ezekben személyesen nem vett részt, de a jelentések nyomán a szigetről elég részletes leírást készített, amely sok értékes adatot tartalmaz. A bennszülött lakosság 1776-ban királyává választotta, de a szomszédos Isle de France kormányzójának vádaskodása miatt kedvét vesztve lemondott kormányzói tisztéről. Rövid időre hazatért Magyarországra, ekkor Mária Terézia grófi címet adományozott neki, minden bizonnyal a bajor örökösödési háborúban szerzett érdemei elismeréseként. 1779–1784 között többször is megjárta az Európa–Amerika közötti tengeri utat, közben a magyarországi vízi teherforgalom megszervezésének tervével foglalkozott, sőt egy vitorlakészítő üzemet is alapított az Adriai-tenger partján. Miután Bécsből hiába várta kereskedelmi tervei támogatását, ismét Észak-Amerikába hajózott és az ottani kereskedők megbízásából visszatért Madagaszkárra. Isle de France kormányzója csapatot küldött ellene, és a franciákkal vívott ütközetben vesztette életét. Kalandjait emlékirataiban örökítette meg. Életének számos homályos és vitatott időszaka volt. Egyelőre tisztázatlan, hogy játszott-e szerepet az amerikai függetlenségi háborúban, sőt madagaszkári „királysága” sem bizonyított egyértelműen. Életéről több film is készült, egyebek között egy magyar–szlovák tévéfilmsorozat is az 1970-es években. A Ghymes Együttes tagja, Szarka Tamás 2008-ban Benyovszky c. táncjátékot írt.
Műve:
Memoirs and travels of Mauritius Augustus count de B. (London, az eredeti francia nyelvű kéziratból William Nicholson adta ki), 1790; Magyarul: Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai I-IV. (fordította: Jókai Mór, Budapest, 1888).
