Benedicti M. Lőrinc

* Nedozser, 1555. augusztus 10. – † Prága, 1615. június 4. / humanista költő,
pedagógus, matematikus, nyelvész, zenész, egyetemi tanár

Szlovák származásúnak tartják, de műveit latinul és csehül írta. Privigyén kezdte iskolai tanulmányait, apja halála után azonban 10 éves korában a cseh–morva határon fekvő Iglauba került, ahol nagybátyja élt. Diákkorában súlyosan megbetegedett és sokáig nem folytathatta az iskolát. Csak 1587-ben állt helyre az egészsége és ekkor lett a prágai Károly Egyetem hallgatója, ahol filozófiát és teológiát tanult. 1593-tól a Moravské Budějovice-i líceum tanára és rektora volt, majd 1595–1597 között ismét Prágában tanult és baccalaureátust szerzett a hadművészet témájában. A doktori címet 1600. július 4-én szerezte meg filozófiából. 1602–1603-ban a németbródi felső partikuláris iskola tanára volt. 1604-ben felvették a Károly Egyetem tanárai közé, itt haláláig klasszika-filológiát, matematikát és fizikát tanított. Halálát tüdőbaj okozta. Az a prágai templom, ahol örök nyugalomra helyezték ma már nincs meg. Emlékét szülőfalujában egy tábla és a nevét viselő helyi iskola őrzi. Sokrétű irodalmi munkásságában fontos helyet foglal el a nyelvészet: ő írta az első cseh nyelvtant. Az oktatásban a tudományosság elvének alkalmazását szorgalmazta. Számos matematikai tankönyvet és olvasókönyvet, valamint alkalmi költeményt írt. Kortársai jelentős humanistaként tartották számon.

Főbb művei:
Grammatica bohemica, 1603;
Elementa arithmeticae e methodicis autoribus concinnatae et popularibus exemplis illustratae, 1612;
Oratio therapeutica continens modum curandae Pragensis academiae, habita in solenni promotione tredecim iuvenum, quibus primus in philosophia gradus conferebatur, 1612.