* Trencsén v. m. ? 1765 – † Pozsony, 1809. október 26. / bölcseleti doktor, akadémiai tanár, nyomdatulajdonos
Tanulmányait a budai főgimnáziumban, a bölcseletieket, a jog- és államtudományiakat az ottani egyetemen végezte. A doktori fokozat elnyerése után, 1788-ban a pécsi akadémiához a bölcselet tanárának nevezték ki. 1792. november 26-án a pozsonyi akadémián a történelem tanára lett és ebben a minőségben dolgozott haláláig. Minthogy Schauff János történelemtanár és nyomdatulajdonos leányát vette feleségül, apósa halálával (1801) a nyomda is a birtokába jutott, és ott számos művet utánnyomatott. Több jogi, történeti és földrajzi munkát írt latin és német nyelven. A francia forradalom idején, 1790-ben névtelenül megjelent politikai röpiratában (Reflexiones…) a nem-nemes polgárok nevében támadta a nemességet, rámutatott a nép elkeseredésére és Franciaország példájára utalva forradalommal fenyegette az uralkodó osztályokat. Historia literarum bonarumque artium in Hungaria… című munkája (Pozsony, 1799) magyar irodalomtörténet latin nyelven, Wallaszky Pál könyve alapján, Árvai Mihály, Horányi Elek és mások munkáinak felhasználásával készült. Tőlük vette át és a XVII. sz. végéig foglalta össze benne a művelődéstörténeti és könyvészeti adatokat. Második kiadása (Pozsony, 1811) már a XVIII. sz. irodalmára is kiterjed. 1805–1809 között szerkesztette és kiadta az Ephemerides statistico politicae c. hírlapot.
Főbb művei:
Synopsis historiae imperii Romano-Germanici, 1794;
Historia regni Hungariae, 1804;
Tentamen publicum ex historia universali, 1807;
Compendium historiae rei litterariae in Hungaria a saec. V. in saec. XVIII., 1811.
