* Beregszász, 1910. febr. 25.– † Kaposvár, 1995. jan. 6. / kritikus, publicista.
A magyar–német szakot Po.-ban és Prágában végezte, s egyik vezetője volt az egyetemista ifj. mozgalom Magyar Munkaközösség csoportjának. Egyetemi éveitől kezdve sűrűn publikált. Kritikai és kultúrpol. cikkeit 1938-ig eredeti családnevén (Zapf), szépirodalmi munkáit Bellyei néven írta. 1938-tól a Bellyei nevet vette fel. Főként kultúrpol. cikkei (Kisebbségi kultúrpolitika, MÍ 1932/9; Három kultúrfront, Jövő 1932/6–7) és Darkó Istvánról, Győry Dezsőről, Mécs Lászlóról írt kritikái keltettek figyelmet. A csehszlovákiai magyar irodalom c. szakdolgozata, melyet kibővítve 1937-ben pályázatra is beadott, a második vh. idején elveszett. 1939-től Mo.-on élt, a kaposvári tanítóképző főiskola tanára volt.
Művek: A német irodalom a 20. században (társszerző), Bp. 1966; Anyanyelvi tantárgypedagógia (társszer- ző), uo. 1975.
Irodalom: Kemény G. Gábor: Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom története 1918–1938, Bp. 1940; Turczel Lajos: 1989 előtti irodalomtörténeti szintéziskísérletek az első irodalmi szakaszunkról. = Visszatekintések…, Dsz. 1995.
T. L.
