* Pozsony, 1850. december 29. – † Sződliget, 1937. július 8. / régész, az MTA levelező
tagja (1926)

Szülővárosában érettségizett, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1876-tól a történelem és földrajz tanára volt a soproni reáliskolában. Ásatásokat végzett a Sopron melletti Purgstallon, a Károly-magaslaton és Balf-fürdő környékén. Nyugdíjba vonulása után 12 esztendeig az MNM régiségtárában működött. A hazai régészeti barlangkutatás egyik elindítója. Számos római kori lelet feltárásán kívül 1920-ban ő végzett ásatásokat a bodrogkeresztúri rézkori temetőben. Bella Lajost a bükki kultúra elnevezésén kívül, őskőkorszak kutatásairól szóló összefoglaló beszámolói, a Herman Ottó-barlangban Kadić Ottokárral együtt végzett ásatásai, majd a Barlangkutató Szakosztály alelnöki (1913), később elnöki tisztsége (1917) kapcsolják össze a Miskolc környéki régészeti ásatásokkal és a magyar barlangkutatással általában. A tápiószentgyörgyi ásatásain (1923) talált szkíta szarvas 1939-ben a Magyar Élet Mozgalom jelvénye lett. A Pilis-hegységben egy barlangot, Sopronban egy utcát neveztek el róla.

Főbb művei:
Historische Funde aus der Umgebung von Oedenburg in Ungarn, 1891);
A Sopron melletti Purgstall földvára és urnatemetője, 1895;
Az őskor embere és kultúrája különös tekintettel hazánkra (Hillebrand Jenővel), 1921;
A bodrogkeresztúri neolitkori temető, 1922.