* Beje, 1794 – † Kecskemét, 1859. április 30. / tanító, pedagógiai szakíró

Az írva-olvasás tanításának egyik előharcosa. A beszéd- és értelemgyakorlatok tanításában Diesterweg módszereit követte. Foglalkoztatták az árvízvédelem, a dohánytermesztés, a futóhomok megkötésének stb. problémái is.

Főbb művei:
A tökéletes dohánytermesztésnek hosszas tapasztaláson épült leírása, 1837;
Elemi olvasókönyv, 1841 (1869-ig 25 kiadás, 115 ezer példány);
Futó-homok megfogása és használása módjáról, 1842;
Rövid általános földleírás, 1847; Rövid útmutatás a magyar nyelvtudományra, 1848.