* Pozsony, 1845. október 4. – † Pozsony, 1917. december 2. / levéltáros, esztéta, zenei író
Édesapja Batka Nepomuki János (Javornik, Szilézia, 1795. június 1. – Pozsony, 1874. augusztus 18.) orgonista és zeneszerző, aki 1843-tól élt Pozsonyban és jobbára egyházi műveket komponált. Fia Pozsonyban végezte középiskolai tanulmányait, majd a jogakadémián szerzett oklevelet. 1864–1879 között városi tisztviselő, 1879–1917 között városi levéltáros volt. 1869-től haláláig a Pressburger Zeitung zenekritikusa volt. Pozsony zenei életének egyik meghatározó személyisége volt, kora legkiválóbb zeneszerzőivel (Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Richard Wagner, Johannes Brahms, Rimszkij-Korszakov, Pjotr Iljics Csajkovszkij és mások) levelezett. A Pougin-féle Biographie universelle des Musiciens 2. pótkötete (Párizs, 1878–1880) számára ő írta meg a magyar zenészek életrajzait. Levéltárosi tevékenysége is értékes. Fontos helytörténeti munkákat fordított német nyelvre, majd közreműködött Ortvay Tivadarnak a Pozsony város történetével kapcsolatos munkájában.
Főbb művei:
Franz X. Messerschmiedts Leben und Wirken, 1885;
Életrajzi vázlat a Hummel-emlékszobor leleplezéséhez, 1887;
Pressburger Musikleben in alter Zeit,1898;
Liszt Ferenc és Du Mont Henry, 1910–1911;
Die Cecilienfäste des Pressburger Kirchenmusikvereins zu St. Martin, 1912.
