Batizfalvy István

* Rimaszombat, 1824. október 26. – † Budapest, 1899. október 11. / főgimnáziumi tanár, szakíró, egyháztörténész, szerkesztő

Batizfalvy Sámuel bátyja. Középiskoláit az osgyáni és rozsnyói gimnáziumban végezte. Ezután bölcsészeti-teológiai tanfolyamot hallgatott Késmárkon és Szarvason (1842–1845), jogot Sárospatakon (1845–1847). Az 1848/49-es magyar szabadságharcban tevékenyen részt vett, főhadnagyi rangban tette le a fegyvert. Az elnyomás éveiben előbb nevelő volt, majd tanár lett Rozsnyón, az ev. gimnáziumban magyar nyelvet, történelmet és földrajzot oktatott. 1860-tól Pest-Budán, az ev. főgimnáziumban tanított. Pedagógiai műveket és tankönyveket írt, amelyek több kiadást megértek. Szerkesztői tevékenysége is jelentős volt.

Főbb művei:
Történeti életrajzok, 1852;
Aranybánya, 1852;
Magyar királyok és vezérek arcképcsarnoka, 1863; Magyarok
története, 1885;
A magyarországi protestáns egyház története, 1888;
A Budapesti Ág. Hitvallású Evangélikus Főgimnázium története, 1895.