Bartholomaeides László
* Klenóc, 1754. november 16. – † Ochtina, 1825. április 18. / evangélikus lelkész, egyházi és történeti író
Szülőfalujában, 1768–1772-ben Dobsinán, 1772–1779 között Késmárkon tanult. 1779–1781-ben az osgyáni elemi iskolában tanított. 1781–1783-ban a wittenbergi egyetem hallgatója volt. Hazájába visszatérve pappá szentelték és 1795-ig Ochtinán, majd Csetneken volt lelkész, később jegyző és főesperes. Elsősorban egyháztörténeti, statisztikai és ismeretterjesztő cikkeket, műveket és tankönyveket írt latinul és időnként csehül is. Sok munkája, egyebek mellett a protestánsok üldözésének történetéről bibliai cseh nyelven írt összefoglalója kéziratban maradt, ezek kb. 40 kötetet tesznek ki. Fia, Bartholomaeides János László (1787–1855 után) Ochtinán született és ev. lelkész volt. 1817-ben kiadott Memoriae Ungarorum qui in alma condam universitate Vitebergensi a tribus proxime concludendis seculis studia in ludis patriis coepta confirmarunt c. művében közreadta a wittenbergi egyetemen 1522–1817 között tanult magyarországi diákok nevét és életrajzi
adatait.
Főbb művei:
Inclyti Superioris Ungariae Gömöriensis notitia historico-geographico-statistica, 1806–1808.
