* Besztercebánya, 1829. április 24. – † Dunaharaszti, 1909. szeptember 6. / klasszikafilológus, az MTA tagja
Eredetileg Bartlnak hívták, ezt 1871-ben változtatta Bartalra. Teológusnak készült, de a pesti egyetemen megkezdett, majd a besztercebányai papnevelő intézetben folytatott teológiai tanulmányait befejezve 1849-ben kilépett az egyház kötelékéből és a bécsi egyetemen görög–latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1856-ban Ungváron, 1858-ban Pesten az egyik r. k. gimnázium tanárává nevezték ki. 1871–1890 között a budapesti tanárképző intézet és a gyakorló gimnázium igazgatója volt. Az MTA 1873-ban levelező, 1898-ban rendes tagjává választotta. Elsősorban tankönyvíróként jeleskedett, 1864-ben adta ki a Teljes latin–magyar szótárt.
