Barta Lajos

* Kistapolca, 1878. okt. 20. – † Budapest, 1964. okt. 18 / író, újságíró

Szucsich Mária férje. Pécsett jogi, Bp.-en bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1904-től Pécsett, 1907-től Kassán újságíróskodott. A Felső-Magyarország, majd a Kassai Hírlap és a Kassai Újság szerkesztője, 1910-től a polgári radikális Világ munkatársa volt. A Nyugatban is publikált.
– Írói fejlődésére Móricz Zsigmond Hét krajcár c. novelláskötete volt a legnagyobb hatással. Első drámáját (Parasztok) 1911-ben mutatták be, témája (földosztás) miatt azonban a második előadás után betiltották; szövege elveszett. Sikeres drámái az 1916-ban bemutatott Szerelem, a Zsuzsi, az első magyar proletárdráma, a Tavaszi mámor, valamint a Sötét ház (1918). Válogatott elbeszélései 1945 után Magyar világ címen jelentek meg.
– A Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az írói direktóriumnak. 1919 őszétől börtönben volt, majd emigrációban élt Berlinben, Bécsben, 1934-től Po.- ban, 1939-től Londonban. Bécsben megismerkedett Erwin Piscatorral, és részt vett a berlini Proletárszínház megteremtésében, ahol egy darabját be is mutatták.
– Csehszlovákiai ma- gyar körökkel 1925-től tartott kapcsolatot, a Pressburger Zeitung és a Magyar Újság munkatársa volt. 1928-ban megalapította az Írók Kiadóvállalatát (IKVA), 1929-ben pedig az Új Szó c. folyóiratot. Később kísérletet tett egy antifasiszta folyóirat megindítására (Világ, 1936), a „kultúrújság” azonban csak négy számot ért meg. Kezdeményezője volt a Magyar Szellemi Társaságnak.
A kisebbségi kulturális szervezetek kongresszusának tervét is ez a társaság vetette fel. A kongresszus 1936-ban Tavaszi Parlament néven valósult meg.
– Cseh- szlovákiában kiadott szépirod. alkotásai közül két regényét, a korábban Bécsben is megjelent Múlt és A sötét ujj (1928) címűt említjük. Ez utóbbi 1947-ben Gyár címmel jelent meg Bp.- en. Fábry Zoltán a Korunkban úgy jellemezte, hogy ez „az első magyar parasztregény, mely szocialista regény is egyúttal“. A sötét ujj folytatásának tekinthető a Gyárépítők, melyet 1929-ben folytatásokban közölt az Új Szóban, a lap szüneteltetése miatt azonban befejezetlen maradt.
– B. jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki Csehszlovákiában. Támogatta a Sarló mozgalmat s a népfrontos, antifasiszta értelmiség megszervezését. 1945 után visszatért Mo.-ra, ahol 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Művek: Elbeszélések, Pécs 1901; Múlt, Bécs 1920; Öten a hóban, vál. elb., 1960, 1978; Árnyék a hí- don, cikkek, Bp. 1970.

Irodalom: Ady Endre: B. L. könyve. Az élet arca, Ny 1917; Illyés Gyula: B. L.: A sötét ujj. = I. Gy.: Iránytűvel 1., Bp. 1975; József Farkas: B. L. = J. F.: Írók, eszmék, forradalmak, Bp. 1979; Csanda Sándor: B. L. csehszlovákiai munkássága. = Első nemzedék, Po.–Bp. 1968; Fábry Zoltán: Az ige terjesztője. = ÖÍ 7., Po.–Bp. 1988; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993., Po., 2002.

F. Z.