* Janó-Lehota, 1810. február 23. – † Budapest, 1893. február 18. / publicista, statisztikus, filozófiai író, az MTA levelező tagja (1870)
Apja Neumann József sziléziai származású iskolamester volt. A körmöcbányai gimnáziumban kezdte a középiskolát, majd Selmecbányán folytatta és Esztergomban végezte el. A nyitrai szemináriumban bölcsleletet, a pesti papneveldében teológiát hallgatott. 1832-ben a Zólyomhoz közeli Dobronán lett káplán. 1837-ben tábori lelkész Milánóban, 1840-től Korponán, Koóson és Bicskén lelkészkedett. 1849 januárjában az osztrákok Budán elfogatták, a Pesti Hírlapban megjelent forradalmi szellemű versei és politikai írásai miatt előbb halálra ítélték, majd az ítéletet 20 évi várfogságra változtatták. 1856-ig Olmützben raboskodott, ekkor kegyelmet kapott, visszatért Magyarországra és egy ideig Privigyén az öccsénél lakott. 1862-ben áttért a ref. hitre, és a pesti ref. gimnázium tanára lett, ahol német nyelvet és latint tanított. 1867-től 1888-ig a Statisztikai Hivatal munkatársa volt. 1891-ben megvakult. Több, főként közoktatási, statisztikai munkája, prózai fordítása, valamint az egykorú újságokban és folyóiratokban nagyszámú cikke jelent meg. A külföldi reformelképzeléseket előszeretettel ismertette magyarul (pl.: A mezei gazdaság jelen állapota. Írta b. Liebig Justus, 1862). Utazás ismeretlen állomás felé, 1849–1856 (1890) c. művében olmützi raboskodásának emlékeit idézte fel.
Főbb Művei:
Magyarország közoktatási statisztikája 1864/65-1867/68., 1868;
A népesedési mozgalom, 1869;
A közoktatás statisztikája, 1869;
Magyarország felső tanintézetei és középtanodái 1870-72, 1874.
