* Pöstyén, 1895. december 8. – † Veszprém, 1970. február 16. / orvos

Oklevelét 1921-ben a budapesti egyetem orvostudományi karán szerezte. 1917–1939 között ugyanott a központi röntgenintézetben hallgató, orvos-gyakornok, tanársegéd, majd az Urológiai Klinika röntgenlaboratóriumának vezetője. 1939-től 1942-ig Pécsett egyetemi nőgyógyászati-szülészeti, sugárdiagnosztikai feladatokat látott el. 1942-ben magántanári képesítést szerzett, majd a szabadkai kórház igazgatója, röntgen-főorvosa. Ekkor vette fel édesanyja családi nevét (Bárány). 1945–1970 között a veszprémi kórház röntgen-főorvosa és igazgatóhelyettese. Főleg az urológiai röntgendiagnosztikával, a vesekövek röntgen-finomszerkezeti vizsgálatával foglalkozott. Közel száz szakdolgozata és közleménye jelent meg, és több mint 300 szakmai előadást tartott. Részt vett a Magyar Orvosok Röntgenegyesületének szervezésében, amelynek 1935–1939-ben főtitkára volt. 1947-ben megszervezte a Nyugat-dunántúli Röntgenszakcsoportot. Tanulmányai elsősorban a Magyar Radiológia c. és más szaklapokban jelentek meg.