Mátyóc, 1841. augusztus 10. – † Budapest, 1915. december 7. /  vasútépítő mérnök, sportvezető

Középiskolai tanulmányait Ungvárott végezte, 1859-ben érettségizett, a pesti műegyetemen 1863-ban szerzett mérnöki oklevelet. Gyakorlati működését a Kassa–Oderbergi97 Vasútnál kezdte, majd a MÁV szolgálatába lépett. 1872-től a vasútépítési felügyelőség helyettes vezetője, 1884-től a MÁV építési és gépészeti főosztály helyettes igazgatója, 1890-től az önállósított gépészeti főosztály igazgatója, utóbb első műszaki múzeumunk, a Közlekedési Múzeum megszervezője és igazgatója. A vasúti jelzőberendezésekkel és a vasútvilágítással kapcsolatban több újítás (pl. villanydelejes vasúti távjelző) fűződik a nevéhez. A közlekedésügy fejlesztése terén szerzett érdemeiért nemességet nyert és számos kitüntetésben részesült. 1903–1906-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke volt. Jelentős érdemeket szerzett abban, hogy szülőfaluja, valamint a környező települések vizes, nádas területeinek lecsapolását megszervezték, erre 1886-ban lecsapoló társulatot alapított. Emlékét a főcsatorna mellett emléktábla őrzi.

Főbb művei:
Lokomotivbau, Wagenbau, Werkstätten und Zugförderungwesen in Ungarn, én.;
A magyarországi vasúthálózat fejlődésének története és jelenlegi állapota, 1896;
Geschichte der Eisenbahnen der Oesterreichisch–Ungarischen Monarchie, 1898.