* Lugos, 1902. július 4. – †  Szeged, 1983. március 30. / régész, múzeumigazgató

1921-től Szegeden történelem–földrajz szakot hallgatott, 1926-ban doktorált. A helyi Régiségtani Intézetben gyakornok volt, 1930-tól tanársegéd, 1936-tól adjunktus. 1939-től a kassai múzeumban dolgozott. 1945 után miniszteri biztosként részt vett a múzeumi károk felmérésében, a köz- és magángyűjtemények újjászervezésében. 1949-től 1968-ig a szegedi múzeum igazgatója. Bővítette a múzeum épületét, újjászervezte a képzőművészeti gyűjteményt, évkönyvsorozatot indított.Számos középkori templom, temető és település ásatását vezette. 1958-tól 1966-ig előadásokat tartott a szegedi egyetemen.1964-ben megkapta a című egyetemi docens címet. Számos középkori régészeti cikket publikált. Fia Bálint Csanád régész,
akadémikus.

Főbb művei:
A mezőkovácsházi középkori település emlékei, 1939;
A kiskunfélegyháza–templomhalmi temető, 1956;
Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei (Éri Istvánnal), 1959;
A középkori Nyársapát lakóházai, 1960–1962;
Szeged (szerk.), 1969, 1975.