Balázs István

* Kispalugya, 1881. augusztus 20. – †  Sopron, 1962. február 11. / vaskohómérnök, főiskolai tanár

Körmöcbányán érettségizett 1900-ban a főreál-gimnáziumban. A selmecbányai Bányászati és Erdőmérnöki Akadémián 1905-ben szerezte meg vaskohómérnöki oklevelét. Kétéves üzemi gyakorlatát a zólyombrézói vasgyárban végezte. Már 1904-ben Barlai Géza professzor tanársegédje lett az Akadémián, amelyhez haláláig hű maradt. Az I. vh.-t végigszolgálta, 1918. december 14-én tartalékos főhadnagyként szerelt le és azonnal Selmecbányára sietett, ahol segített az Akadémia Sopronba történt átköltöztetésében. Mivel Barlai professzor súlyosan megbetegedett és 1921-ben elhunyt, Balázs István irányította a vaskohászati tanszéket. 1923-ban létrehozták a Tüzeléstan és Anyagvizsgálat Tanszéket, amelynek Balázs István lett a vezetője. 1929-ben egy laboratóriumot is sikerült felszerelnie és ettől kezdve ismét gyakrabban publikált a szaklapokban. Az általa vezetett tanszéken nemcsak az ötvözött öntöttvas, hanem a fa, a homok és az acél tulajdonságait is vizsgálták, hogy egyaránt kielégítsék az erdészeti, az öntészeti és a vas- és acélkohászati igényeket. 1938-ban vonult nyugalomba, de még ezt követően is gyakran tartott előadásokat a főiskolán.