Baintner János

* Liptóújvár, 1815. január 15. – † Pusztaberki, 1881. augusztus 14. / jogász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja

Baintner Ferenc öccse. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón, Miskolcon és Lőcsén végezte, a jogot a pesti tudományegyetemen hallgatta. 1835-ben szerzett jogi diplomát. 1836–1838-ban királyi táblai hites jegyzőként tevékenykedett, 1838-ban ügyvéd, egy évvel később jogtudor lett. Több előkelő családnál jogtanító volt, majd 1841 áprilisától Eszterházy herceg uradalmi igazgatóságán jogügyi előadóként és titkárként működött 1848-ig. Ekkor a pozsonyi jogakadémia tanára, 1850 májusától igazgatója lett. 1854 szeptemberében kinevezték a pozsonyi országos főtörvényszék tanácsosává, később az úrbéri törvényszék ülnökévé, majd pedig a pozsonyi földtehermentesítési bizottság tagjává, de egyúttal megtartotta akadémiai igazgatói tisztségét is. 1862 májusában a pesti tudományegyetemen az osztrák-magyar jog és polgári törvénykezés tanárává nevezték ki. Az MTA 1865 decemberében választotta meg levelező tagjává.

Főbb művei:
Magyar régi és új törvényszéki rendezet és törvénykezési eljárás, 1851;
Az ausztriai általános magánjog alaptanai, 1868;
A bírósági szervezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben, 1877.