* 1935. július 26. Perse † 1980. november 7. Guszona / festő

A füleki gyárban elsajátította a műlakatos és öntőmester szakmát (1953). A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola, festészet (1955-1962), mesterei: L. Čemicky, J. Želibský, V. Hložník, P. Matejka. Nemzetközi művésztelep, Hajdúböszörmény (1974). Káplár Miklós-díj, Hajdúböszörmény (1975).
Munkássága elején Szabó Gyula, később a nagy posztimpresszionisták (Paul Cézanne, Maurice Vlaminck, André Derain) hatása alatt állott. Saját világa a 70-es évek elején bontakozott ki.
1965-től haláláig szülőföldje különböző falvaiban élt: Persén, Deresken (1956 – 1965), Egyházasbáston (1965 – 1971), Guszonán (1971 után), mindig követve édesanyját és testvérét. Szülőházában, egy jellegzetes hosszú parasztházban, rendezte be műtermét, ott alkotta festményei, elsősorban akvarelljei és grafikái nagy részét.
Hű volt pátriájához, a gömöri-nógrádi dombok-völgyek világához és embereihez. A 70-es évek óta ihletője a guszonai táj. Itt festette az első Gömöri hullámzásokat. A tájat dombok magas horizontja zárja. Képein a görbült felületek a föld őserejének átérzésével fonódnak egymásba. Munkássága utolsó éveiben feloldotta a tér és a táj reliefjének kötöttségét, mintha nagy, mindent átható áramlás korbácsolná a tájat, elsodró dinamizmussal, viharos erővel. Egyre több figyelmet szentelt a légkör vibrálásának és változásainak. Bár sok olajfestményt festett, rajzolt, grafikával is foglalkozott, legkiválóbb alkotásai akvarelljei.

Irodalom:
– Tőzsér A., Koncsol L., Keszeli F., Sóoky L.: Búcsú Bacskai Bélától, Irodalmi Szemle 1980/10
– Kubičková K.: Bacskai Béla (monográfia, 1983)