Augustini Sámuel, ab Hortis

* Kakaslomnic, 1729. augusztus 5. – † Szepesszombat, 1792. augusztus 5. / evangélikus pap, a magyarországi cigánykutatás úttörője

Apja poprádi lelkész volt, dédapja, Augustini Keresztély, ab Hortis orvos és természetbúvár. Lőcsén végezte el a gimnáziumot, majd Besztercebányán az evangélikus líceumban történelmet, földrajzot, latint és görögöt tanult. 1746-ban Eperjesen eleinte jogot hallgatott, de később áttért a teológiára. 1754-ben Wittenbergben kezdett egyetemre járni, de fél év múlva átment Berlinbe és 1757-ben ott fejezte be tanulmányait. 1758–1792-ben Késmárkon volt tanár, a számtan és a bölcselet alapjait oktatta a tanulóknak. 1761. október 13-án Szepesszombatban beiktatták lelkipásztornak és itt szolgált haláláig. Sokak szerint legjelentősebb munkája a bécsi Allergnädigst privilegierte Anzeigen aus sämtlich kaiserlich-königlichen Erbländern folyóiratban 1775–1776-ban megjelent 39 részes cikksorozata volt, amelyet a szakszerű cigánykutatás korai remekének tartanak. Ez a szöveg 1995-ben szlovák, 2009-ben magyar fordításban is megjelent A magyarországi cigányok mai állapotáról, különös szokásairól és életmódjáról, valamint egyéb tulajdonságairól és körülményeiről címmel. Emellett írt botanikai és ásványtani dolgozatokat is, tátrai kirándulásai során sok ásványt gyűjtött. Három ásványtani munkát is közreadott:
Von den ungarischen Edelsteinen, 1773; Von den gemeinen oder Halbdelgesteinen in Ungarn, 1773; Von Versteinerungen in Ungarn, 1774. Megírta a Poprád folyó völgyének topográfiáját (Topographische Beschreibung des Flusses Poprad oder Popper in der Zips aus dem Jahre 1782). Írt egy munkát a régi tátrai arany- és kincskeresőkről, varázslókról (Von den fremden Gold- und Schatzgräbern, 1775). Műveiben számos korábbi, ma már nem fellelhető kiadványt is felhasznált, így a Tátráról, a Szepességről és Liptóról közreadott szövegei forrásértékűek.