* Jekelfalva, 1889. augusztus 15. – † Budapest, 1943. március 7. / botanikus, ampelográfus
Középiskolai tanulmányait Gölnicbányán kezdte, majd Iglón folytatta. Az egyetemet Budapesten és Bécsben végezte. Még egyetemista korában, 1911-ben részt vett egy kisázsiai expedícióban, az I. világháború. alatt Albániában járt gyűjtőúton. 1914- ben lett bölcsészdoktor. 1912-ben a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézethez került, de tanított a budapesti Agrártudományi Akadémián is. Munkássága a szőlőfajták tudományos rendszerezése és feldolgozása területén alapvető. A morfológiai bélyegeket illetően tett megállapításainak egy részét ma is alapnak tekintik. Cikkei a Botanikai Közleményekben, Borászati Lapokban, tanulmányai a Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet évkönyveiben, valamint Jávorka Sándor (Hegybánya) Magyar Flórájában jelentek meg. 1917-ben egy tanulmányt jelentetett meg a Magyar Botanikai Lapokban a magyarországi kosborokról (Magyarország Orchidea-flórájához – németül is). Növénygyűjteményei elsősorban a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban találhatók, de került belőlük a tátralomnici TANAP Múzeumba is. Felfedezett egy új bangó fajt (Ophrys) a kosborfélék családjából: Holuby bangó – Ophrys holubyana, amelyet Holuby József Lajos (Lobonya, 1836. március 25. – Bazin, 1923. június 15.) szlovák evangélikus papról és amatőr flórakutatóról nevezett
el.
