* Nagyszombat, 1888. február 12. – † Budapest, 1970. január 14. / irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1947)

A budapesti tudományegyetemen 1909-ben bölcsészdoktori, 1910-ben tanári oklevelet szerzett. Állami gimnáziumi tanár Gyöngyösön és Budapesten, ahol utóbb a Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumában működött, 1935-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett. A Képzőművészeti Főiskolán az irodalomtörténet tanára volt, 1935–1949 között a budapesti tudományegyetem tanára. Több tudományos tisztséget viselt: a Magyar Irodalomtörténeti Társaság titkára (1921–1937), szerkesztette az Irodalomtörténet c. folyóiratot, elnöke volt az Irodalomtörténeti Társaságnak (1941–1949). Szerkesztette az Élet c. kat. szépirodalmi hetilapot (1924–1935). Irodalmunk addig jórészt feltáratlan területeit kutatta (legrégibb drámai emlékeink, iskoladrámáink, a XVII. és a XVIII. sz. latin és magyar nyelvű irodalma, a magyar líra kevéssé ismert fejezetei a XVI. sz.-tól napjainkig). Igen jelentősek bevezetéseivel ellátott gyűjteményes szövegkiadásai: a Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig, 1914; Csíksomlyói iskoladrámák (Szlávik Ferenccel), 1914. Fontos tankönyvírói munkásságot fejtett ki, Sík Sándorral és Brisits Frigyessel írt középiskolai magyar nyelv és irodalmi tankönyveit a húszas évektől 1948-ig használták. Az MTA 1947-ben rendes tagjává választotta, de a kommunista hatalomátvételt követően 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, csak 1989-ben (poszthumusz) állították helyre.

Főbb művei:
Illei János élete és írói működése, 1908;
Magyar tárgyú latin jezsuitadrámák, 1911;
A magyar reformáció és antireformáció temetési énekei, 1916;
Magyar lírikusok, 1921;
A művészeti alkotás, 1922;
A XIX. század magyar irodalma, 1923;
A XVII. század magyar lírai költészete, 1935;
Nemzetietlen-e irodalmunk úgynevezett „nemzetietlen kora”?, 1942;
Faludi Nemes emberének magyar rokonai, 1943.