Albach József Szaniszló

* Pozsony, 1795. január 28. – † Kismarton, 1853. november 12. / ferences szerzetes, botanikus, természettudományi, földrajzi és egyházi író

1810-ben belépett a ferencesek rendjébe. Székesfehérvárott bölcsészetet, Pozsonyban teológiát tanult. 1816-ban Szombathelyen, 1817-ben Érsekújvárott orgonista volt. 1818-ban szentelték pappá és 1820-ig Érsekújvárott volt hitszónok. Később Nagyszombatban, 1823–1824-ben Kismartonban, 1825–1838 között pedig Pesten működött (Kossuth személyes ismerősként, megbecsüléssel emlékezett rá), de megrágalmazták, ezért elöljárói vidékre küldték. 1838–1840 között Győrött és Pozsonyban hitszónok volt, majd Kismartonban élt. Sokat foglalkozott a természettudományokkal is, mindenekelőtt a botanikával. Halála után növénygyűjteményét és botanikai kéziratait a tartományfőnök az MNM-nek ajándékozta. Egyházi beszédeit tartalmazó műveken kívül megírta és németül kiadta Magyarország földrajzát. Az elemi- és középiskolák számára földrajzkönyvet írt, amelyet évtizedeken át forgattak a tanulók. Széchenyi István gyóntatója volt.

Főbb művei:
Kurze Geographie von Ungarn, 1834;
Kurze mathematische, physische und politische Geographie, 1834 (magyar fordítása 1844-ben jelent
meg).