* Komárom, 1796. január 30. –  †Rozsnyó, 1847. december 16. / orvos, szakíró, mecénás

Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. A pesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet. 1826-tól Lajcsák Ferenc rozsnyói püspök személyes orvosa volt, majd Marikovszky György halálát követően Gömör vármegye főorvosi tisztét is betöltötte. A járványos betegségek elleni küzdelem egyik élharcosa volt, a keleti marhavész („marhadög”) oltással történő megelőzésének fontosságát hirdette. 24 ezer ezüstforintos alapítványt tett egy Rozsnyón felépítendő árvaház és kórház javára. Ez utóbbi csak 40 évvel a halála után, 1887-ben nyílt meg (Kósa–Schopper164 Kórház). Tífuszban hunyt el.

Főbb művei:
Dissertatio inaug. medica de epidemia anno 1824-25. Pestini regnante, 1826;
A marha pestisnek szembetűnőbb s állandóbb ösmertető jelei, támadásának okai, természete és célszerű orvoslása rövid rajzolatban, 1839;
Orvosi hivatalos jelentés a marhapestisnek Nagy- és Kis-Veszverésen történt beoltásáról Sz. Jakab hava 26. 1839. évben, 1840.