* Pozsony, 1895. december 22. – † Budapest, 1950. október 26. / irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1932)

Egyetemi tanulmányait – Eötvös-kollégistaként – Budapesten végezte. 1918-ban bölcsészdoktori, 1919-ben magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Később a tudományegyetem közgazdaságtudományi karán a német nyelv lektora. 1927-től magántanár, 1936-tól a német irodalomtörténet tanára a budapesti tanárképző intézetben, 1941-től haláláig a debreceni egyetem nyilvános rendes tanára. Mindenekelőtt a magyarországi német irodalom és művelődés, valamint a magyar– német irodalmi kapcsolatok feltárásával, de zenetörténettel és magyar irodalommal is foglalkozott. 1941–1944-ben az Ungarn folyóirat szerkesztője volt.

Főbb művei:
Herder hazánkban, 1918;
A magyarországi német irodalom története, 1926;
A százéves magyar irodalomtudomány, 1928;
A német irodalom kis tükre, 1930 (németül: 1931);
Hegel és magyar közönsége, 1932;
A mai osztrák irodalom, 1936;
Német polgárság magyar földön, 1940;
Erdélyi szászok és magyarok, 1942.