* Nagytapolcsány, 1853. április 23. –  † Esztergom, 1915. október 3. / kanonok, pozsonyi prépost, író, történész, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő

Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Esztergomban és Kecskeméten végezte. 1875-ig teológiát hallgatott az esztergomi papneveldében, majd a budapesti tudományegyetemen bölcsészetet tanult és 1879-ben bölcsészdoktori, 1880-ban tanári oklevelet szerzett. 1881. június 29-én pappá szentelték. Számos helyen szolgált, egyebek között Modorban, Garamkövesden, Csúzon és Muzslán is. Az 1880-as években a nagyszombati főgimnázium tanára volt. A Mérsékelt Antiszemita Párt színeiben országgyűlési képviselőként politizált is. Több újságnak (Fővárosi Napilap, Népnevelő, Katholikus Tanügy) volt a szerkesztője, ill. főszerkesztője. Történészként egyháztörténettel és jogtörténettel foglalkozott.

Főbb művei:
Bosznia és Herczegovina jogviszonya Magyarországhoz a középkorban 1103–1528, 1879;
Bosznia és Herczegovina története a legrégibb időktől napjainkig, 1882;
Assisi szent Ferenc hétszázados emléke, 1882;
Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története, 1897.