* Gács, 1909. június 3. – † Budapest, 2007. március 10. / katonatiszt, autodidakta történész, nyelvész, sumerológus

Gyermekkorát szülőfalujában és a közeli Losoncon töltötte, a balassagyarmati gimnáziumban tanult, majd a Ludovika Akadémián tüzértiszti és pilótaképzést kapott. 1940-től a budapesti műegyetem hallgatója volt. A II. vh. után elhagyta Magyarországot és 1946-ban Argentínában telepedett le. Itt kezdett el foglalkozni a sumér nyelvvel és a tudományosan eddig nem igazolt sumér–magyar nyelvrokonság kérdésével. Rómában, Anton Deimel (1865–1954) jezsuita teológusnál és sumerológusnál tanult és ismerkedett meg az ókori ékírásokkal. Ezt követően 1966-ban Argentínában, a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen megalapította a sumerológiai tanszéket. Számos angol és magyar nyelven írt művében és nemzetközi tanácskozásokon tartott előadásában foglalkozott a sumér–magyar nyelvrokonság kérdésével, később szakítva az általa „judaistának” tartott Vatikánnal megalapította a Magyar Egyházat és elindította a folyóiratát, amelyben messianisztikus elképzeléseit, a finnugor nyelvrokonsággal kapcsolatos kételyeit fogalmazta meg. A „hivatalos tudomány” általában elutasítja, dilettantizmusnak tekinti tanítását, de Jelenits István (1932–) piarista teológus is kritikus véleményt fogalmazott meg. Felesége halálát követően az 1990-es években visszaköltözött Magyarországra, 1997-ben a felsőoktatási intézményként hivatalosan soha nem jegyzett miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen megalapította az Ókori-, közel-keleti és sumerológiai tanszéket, amelyet haláláig vezetett. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Szülőföldjén, Losoncon mellszobra áll, ahol a Palóc Társaság rendszeresen megemlékezik róla.

Főbb művei:
Etnographical Map of Turanians, Uralo- Altaians, 1966;
Signos Cuneiformes, 1966;
A megtalált magyar őstörténelem, 1967;
A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyító adatai, 1968;
Kaldeától Ister-gamig I-III., 1997;
Jézus király – A pártus herceg, 1998;
A sorsdöntő államalapítás, 2000.