* Losonc, 1870. január 13. – † Balassagyarmat, 1941. október. 3. / nyelvész, stílustörténész
Szülővárosában végezte középiskolai tanulmányait, a budapesti tudományegyetemen magyar nyelvészettel foglalkozott, Szarvas Gábor tanítványa volt. Az egyetem elvégzése után, mielőtt még a diplomáját megkapta volna, besorozták katonának. 1893-ban tanárai bíztatására belefogott a doktori disszertáció elkészítésébe. Témája a középkori magyar nemesasszonyok – Szilágyi Erzsébet, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona – levelezései és azok nyelvi, stilisztikai, tartalmi tanulsága. 1895-ben Székelyudvarhelyen, az állami főreáliskolában kezdte tanári pályáját, 1898-tól Bártfán rendes tanár, majd 1907- ben Balassagyarmatra helyezték. 1907-től 1932-ig a Balassi Bálint Gimnázium tanára volt. Jaskovics Ferenc gimnáziumigazgató halála után 1914. április 16-tól december 12-ig volt hivatalosan igazgató a gimnáziumban. Református hittant is tanított. Az 1920-as években a Nógrád vármegyei Múzeum, a Casino, a Madách Társaság választmányi, a református egyháztanács tagja. 1925–1926-ban a külön filmelőadások helyi megbízottja. Értekezései a Magyar Nyelvőrben jelentek meg. Az Akadémia nagyszótárának munkatársa volt.
Főbb művei:
Női magyar levél stílusa a XVII. században, 1941/42.
