Szelényi Ödön

* Késmárk, 1877. július 12. – † Budapest, 1931. szeptember 18. / irodalomtörténész, filozófus, egyetemi magántanár

1900-ban szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet a budapesti egyetemen. 1899–1909 között Mezőtúron, Lőcsén és Késmárkon volt gimnáziumi tanár. 1909-től a pozsonyi, majd a budapesti evangélikus teológiai akadémia filozófiatanára, 1923-tól a budapesti Veres Pálné Gimnázium vallástanára volt. 1925-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. 1927–1931 között szerkesztette a Protestáns Tanügyi Szemlét.

Főbb művei:
Goethe Faustja és a keresztyénség, 1905;
Jelenkori vallásos áramlatok a modern irodalomban, 1910;
A modern vallástudomány, 1913;
Tessedik Sámuel élete és munkássága, 1916;
A magyar evangélikus iskolák története a reformációtól napjainkig, 1917;
A neveléstan alapvonalai, 1922;
Zola mint vallásbölcsész, 1925;
A filozófiai pedagógia magyar úttörői, 1931.