Klupathy Jenő
* Kassa, 1861. október 21. – † Budapest, 1931. március 2. / fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1908)
A kassai főreál gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, Sztoczek József (1819–1890) volt az érettségi elnöke.Ez a szerencsés körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy 1876 és 1880 között a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen is hallgathatott előadásokat és tanári oklevelet is szerzett. Eötvös Loránd tanársegéde lett, 1886-ban nála doktorált. Közben 1891-ben a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat, hazatérve nevezték ki az egyetemen helyettes tanárnak, majd 1894-ben, amikor Eötvös Loránd kultuszminiszter lett, Klupathy helyettesítette őt a tanszéken. Közben a Barcsay utcai főgimnáziumban is tanított fizikát és a kiépülő postai hálózat szakemberei számára speciális elektromosságtani tanfolyamot tartott, ehhez jegyzetet is írt. 1903-tól a tudományegyetemen újonnan szervezett gyakorlati fizikai tanszék első rendkívüli tanára, 1908-tól rendes tanára. 1910-ben a gyakorlati fizikai intézet megszervezője és igazgatója. 1921-ben nyugdíjba vonult.
1898-ban megalapította a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubot (BEAC), s ennek 1912-ig elnöke volt.1900-ban megindította és 1912-ig szerkesztette az Uránia című folyóiratot. A folyadékok felületi feszültségének vizsgálata terén ért el eredményeket. Több, elektromossággal kapcsolatos találmánya volt, így a vetítési célra használt ívlámpa hatásfokának javítása a szénrudak új elhelyezésével. Ő készítette Magyarországon az első röntgenfelvételeket 1895-ben, többek között Eötvös Loránd kezéről. Tudományos munkájában főként a fizika gyakorlati, műszaki oldala érdekelte. A gyakorlatban bevált az az újítása, hogy a vetítőgépekben használt ívlámpák egyik szenét vízszintesen helyezte el (1895). Így a pozitív kráter az erős fényét előre sugározza, és a szén fogyásakor a fényforrás helyzete az optikai tengelyhez képest állandó marad. Tenger alatti jelzésekkel kapcsolatos találmányát New Yorkban is bemutatták.
Az 1900-as években behatóan tanulmányozta a szikrakisülést előidéző szikrainduktorokhoz alkalmazott Wehnelt-féle elektrolitos árammegszakító (korabeli kifejezéssel: áramszaggató) működési elvét, s kimutatta az átfolyó elektromos áram előidézte Peltier-jelenséget. Ennek lényege, hogy az áramkörben a különböző anyagokból készült elektromos vezetők érintkezési pontján az áram irányától függően a hőmérséklet nő vagy csökken. 1907-ben a katód felé áramló elektronok törvényszerűségeit vizsgálva ő állapította meg a katódsugárzásnak a mágneses mezőre gyakorolt hatását. További jelentős találmánya volt a hanggal történő elektromos távkapcsolás, amelyet Berger Krisztiánnal együtt 1908-ban szabadalmaztattak, s ennek gyakorlati hasznosítására jött létre 1912-ben az amerikai egyesült államokbeli Albanyben a Submarine Wireless Company. 1908-tól az MTA tagja volt.
Főbb művei:
Az elektromosság és mágnesség tana, 1891;
Physikai mérések, 1912.
