* Hontfüzesgyarmat, 1945. április 29. –  / irodalomtörténész, szakíró, rendkívüli egyetemi tanár

A Zselízi gimnáziumban érettségizett 1962-ben. 1962–1967 között a nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar–szlovák szakon tanult, 1980-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen ugyanezen tárgyakból középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1967– 1987 között előbb Fegyverneken, Nagyölveden, Nagysallón volt általános iskolai tanár, majd a lévai pedagógiai szakközépiskolában, valamint az ipolysági, illetve a Zselízi magyar gimnáziumban tanított. Rövid ideig a pozsonyi Kerületi Pedagógiai Intézetben, majd a lévai járási népművelési központban is dolgozott. Közben megszerezte a doktori és a kandidátusi címet és 1987-től már a nyitrai Pedagógiai Főiskola adjunktusaként oktatott. 1994–1996-ban a Hungarisztikai Tanszék vezetője volt. 1998–2004 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztikai tanszékének docense és tanszékvezető-helyettese volt. 2004-től a komáromi Selye János Egyetemen a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetője rendkívüli egyetemi tanári címmel és a Tanárképző Kar dékánja. Kutatási területe a dráma-és irodalomelmélet, a drámapedagógia, az összehasonlító irodalomtudomány és az oktatáselmélet. Számos tankönyv, tanulmány szerzője.

Főbb művei:
A groteszk vizsgálata, 1994;
Hontfüzesgyarmat személynevei, 1995;
Az Örkény-drámák elemzése, 1996;
Iskolai gond(olat)ok, 2000;
Az irodalom vetületei, 2000;
Értékek párbeszéde, 2003.