* Paczków, 1497 körül – † Eperjes, 1567 / humanista, költő, tanár
Tanulmányait Boroszlóban kezdte, majd a krakkói egyetemen folytatta, ahol 1519-ben bakalareátusi fokozatot ért el. Ezután Kassán és Eperjesen tanított. 1527-től I. Ferdinánd oldalán vett részt a magyarországi háborúkban. Mint királyi tanácsos 1535–1540 között többször volt diplomáciai küldetésben Lengyelországban és Csehországban. 1540-től sárosi várkapitány és a szepesi kamara intézője, ekkor telepedett le Eperjesen. A Pannoniae Luctus című, Krakkóban 1544-ben kiadott művében Magyarország török hódítás okozta keserű sorsáról ír. Ő a legrégibb Tátra-leírás szerzője. Ez a magyarországi – köztük a szepességi és liptói – ásványvizekről a De admirandis Hungariae aquis hypomnemation (Bázel 1549, Bécs, 1551) c. műben jelent meg. Ez egy rövid, általánosan ismert dolgokat tartalmazó leírás, de Frölich Dávid (Késmárk) 1639-ben megjelent munkájáig az egyetlen ismert. A műben először jelenik meg nyomtatásban a hegység elnevezése Tatri formában. A magyarországi „csodálatos” ásványvizekről szóló mű egyébként nagy érdeklődést keltett, gyakran idézték, többször is kiadták. Csiba M. István – nem nagy terjedelmű saját kiegészítésekkel – teljességében átvette Nagyszombatban 1713-ban megjelent Dissertatio historico-physica de admirandis Hungariae aquis c. munkájába. Wernher György kiadott egy művet a szepességi
ásványvizekről is Hypomnemation de aquis in Scepusio admirandis (1549) címmel.
